Története

Régészeti leletek tanúsága szerint Vecsés már a bronzkorban lakott volt. Ennek bizonyítéka az 1996-ban feltárt Árpád-kori templom és a templom körüli temető. 

Ekkor a régészek egy, a Kr. e. 2000-800 körüli időkből származó ház maradványaira bukkantak. 2001-ben az M0-s autóút és a 4-es főút Vecsést elkerülő szakaszának építésekor újabb leletek kerültek elő, melynek tanulsága szerint a környéken szarmata (római kori) település lehetett. A város első okleveles említése 1318-ból származik. A község nevének formái: (Vecsés), Vetsés, Vechés, Vetsis, Vethisis, Vetschés, sőt Vértsésnek is írták annak idején. A Magyar Nagylexikon Vecherch-nek emlegeti. Ezek mellett Vályi András Magyar Országnak Leírásában előfordul a helység neve úgy is, mint Vecsercs és Wecherch. Mai német formája: Wetschesch. Érdekesség, hogy bár szinte az összes fellelhető forrásban az első okleveles említést 1318-ra teszik, mégis van olyan, hogy ezt az időpontot 1323-ra datálják, például Magyarország Műemléki Topográfiájában.

1434-ben, mint helységnév szerepel, és megjelenik a Halomi vagy Halmi család neve is, mint vecsési birtokos. Egy 1434. évi oklevél szerint Halomi Zsigmond utód nélkül hal meg és az így gazdátlanul maradt Halom és Vechés nevű birtokrészeket Erzsébet királynő 1440. január 7-én kiadott rendeletével örökjogon Bothos Péternek és testvérének, István váci és váradi éneklő- kanonokoknak ajándékozta. 1489-ben a Borsfiaké lett Vecsés. A 150 évig tartó török megszállás alatti időről kevés adat maradt fenn, de az biztos, hogy 1591-ben még adót fizettek a vecsésiek a töröknek. Erről a török összeírás adatai tanúskodnak. 1633. és 1634-ben a török fejadó-összeírásokban már Vecsés nem szerepel, s a szomszédos Üllő is csak két fővel. Valószínűleg ekkor vált pusztává a terület. Pest vármegye törvényhatósága ebben az időben a Füleki várban székelt. Vecsés birtokosa Fáy László volt a 17. század végén. Erről az 1665. október 14-i ülés anyaga tanúskodik. Fáy Bora feleségül ment Kajali Pálhoz, Nógrád vármegye főjegyzőjéhez 1708-ban. Ráday Pál feleségül vette Kajali Klárát, Kajali Pál leányát 1715-ben, és hozományként megkapta (Ráday) Vecsés és Halom pusztát.

A 17. században az üllőiek bérelték, majd Maglód, később Ecser pusztájaként említik. A Magyar Nagylexikon a Halmi család mellett megemlíti a Sike és a Formosi családot, mint azokat a nemesi családokat, akik birtokolták Vecsést a 14–15. században. A Lexikon szerint 1440-ben Erzsébet királyné a királyi részeket a Tahi Botos családnak adományozta. A török hódoltság idején, a 17. század második felében a Fáy család birtokába került, majd Radnay Pálé, akitől gr. Grassalkovich Antal vásárolta meg (1730), és a gödöllői uradalomhoz csatolta. A török kiűzése után Bécsben felállítják a neoacquistica commissio-t, magyarul: újszerzeményi bizottság-ot, amely a felszabadított területek birtokviszonyait rendezte. A bizottság előtt Ráday Pál nem tudta okmányokkal bizonyítani Vecsésre és Halom pusztára vonatkozó tulajdon jogát, mert iratai elvesztek. Ekkor állt mellé I. Grassalkovich Antal, aki kamarai igazgató volt, háromszori házasságkötéseivel óriási vagyont szerzett. Első felesége Láng Erzsébet, akinek első férje Bajhay István alispán volt. Házassága 1722-29-ig tartott, mert Láng Erzsébet meghalt. Ekkor alapozta meg a gödöllői birtokot. Második házassága alkalmával báró Klobusitzky Krisztinát vette feleségül. Ez is rövid ideig tartott. Ebből a házasságból született az egyetlen fiú örökös, II. Grassalkovich Antal. Rövid özvegysége után harmadszor is megnősült. Feleségül vette elhunyt második felesége húgát, özvegy Forgách Ferencné grófnőt, született Klobusitzky Teréziát. Csak Pest megyében 135.000 kat. Hold birtoka volt Grassalkovichnak. 1727-ben Ráday Páltól és feleségétől Kajali Klárától megvásárolta Vecsés és Halom pusztát, 9798 holdat 5.400 Ft-ért. Vecsés területe a 18. század első felében 4302 magyar hold, míg Halom puszta (később Halomegyháza) 5196 magyar hold.