Egy 13,28 milliárd fényévre lévő galaxisban az ősrobbanás után mindössze 250 millió évvel kialakult csillagokra, így az eddigi ismert legrégebbi oxigénforrásra bukkant egy nemzetközi kutatócsoport.
A University College London (UCL) és az oszakai Sangyo Egyetem tudósai vezette kutatás eredménye szerint a MACS1149-JD1 nevű galaxisban az univerzum váratlanul korai szakaszában formálódtak csillagok.
A galaxis távolságát az chilei Atacama-sivatagban működő ALMA rádióteleszkóp-rendszer és az Európai Déli Csillagvizsgáló Nagyon Nagy Teleszkópja (VLT) segítségével erősítették meg.
Az nem szükségszerűen meglepő, hogy ebben a korszakban jelen voltak a galaxisok, az viszont fontos felfedezés, hogy a MACS1149-JD1 galaxisban oxigén jelenlétét észlelték. Oxigén csak csillagokban keletkezik, majd a csillagok halála után a galaxisok gázfelhőjébe távozik. Oxigén jelenléte a MACS1149-JD1-ben arra utal, hogy csillagok egy korábbi generációja már létezett és meghalt abban a korai időszakban.
"Ez egy igazán izgalmas felfedezés, hiszen ez a galaxis akkor létezett, amikor az univerzum mindössze 500 millió éves volt, és már ekkor létezett érett csillagok egy populációja. Így ezt a galaxist arra használhatjuk, hogy megvizsgáljuk a kozmikus történelem egy korai, szinte teljesen felfedezetlen korszakát" - mondta Nicolas Laporte, a UCL kutatója.
Az eredményeket összegző tanulmány szerdán a Nature című tudományos lapban jelent meg.
Az ALMA ionizált oxigéntől érkező jeleket észlelt, Laporte pedig a VLT segítségével azonosította a galaxis távolságát. A mérések alapján a MACS1149-JD1 az univerzum legtávolabbi ismert galaxisa, amelynek távolságát pontosan lemérték.
Az ALMA már többször megdöntötte a legtávolabbi ismert oxigénforrás rekordját. 2016-ban Inoue és kollégái 13,1 milliárd fényévnyi távolságban azonosítottak oxigénforrást. Néhány hónappal később Laporte szintén az ALMA használatával 13,2 milliárd fényévnyire talált oxigént. A két csapat ezúttal összedolgozott, hogy a jelenlegi új rekordot elérje.
"Az ALMA most egyértelműen a legerőteljesebb eszköz, amely a korai univerzum galaxisainak távolságát képes meghatározni" - mondta Richard Ellis, a UCL társszerzője.
A tudósok rekonstruálták a MACS1149-JD1 korai történetét infravörös adatok segítségével, amelyeket az amerikai és az európai űrügynökség (NASA és ESA) Hubble űrteleszkópja és a NASA Spitzer űrteleszkópja rögzített.
A MACS1149-JD1 csillagainak érettségi szintje felveti azt a kérdést, hogy vajon mikor emelkedhettek ki a legelső galaxisok a teljes sötétségből. Ezt a korszakot a csillagászok "kozmikus hajnalnak" nevezik.
