Magyar termék egyáltalán a vecsési savanyúság, vagy csak a csomagolás ébreszt bennünk nosztalgiát? Hogyan és miképpen őrizhetők meg a tradíciók?
Az egészséges táplálkozás egyik jellegzetesen magyar tradicionális kiegészítője a vecsési savanyúság. Nincs olyan kisbolt, piac, vagy hipermarket, ahol ne szaladnánk bele a vecsési, vagy annak mondott savanyúságokba. A termőföldterület csökkenésével egy időben felütötte a fejét a pletyka, miszerint a vecsésinek hitt savanyúság alapanyaga külföldről érkezik, és itt csak savanyítják és csomagolják. Mennyire lehet magyar termék az, ami nem is itthon terem? Mitől az a vecsési a savanyúság, ami még most sem bejegyzett hungarikum?
– Szinte mindenhol lehet kapni vecsési, vagy annak kikiáltott savanyúságot. Honnan lehet tudni, hogy melyik az igazi?
– Ha annyira savanyú, hogy összehúzza az ember száját, akkor biztos hogy nem a vecsési receptúra szerint készült. Amennyiben 1 mm-nél szélesebbre vágták fel a káposztát, akkor szintén nem eredeti a termék. Bár családonként más és más lehet az ízesítési, fűszerezési eljárás, a feldolgozás és a tartósítás szigorú előíráshoz van kötve, amihez tartja magát mind a nagyjából száz család, akik jelenleg savanyítással foglalkoznak Vecsésen.
– Nagy előrelépést jelent, hogy a vecsési savanyú káposzta megkapta a régiós védjegyet. Elsősorban a termék piacképességének erősödését, másrészt az eredettel történő visszaélést és könnyebb ellenőrizését szeretnénk elérni. Ez utóbbi azért is fontos, mert így már könnyebben beazonosítható a vecsési káposzta, hiszen a védjegyfelhasználást ellenőrzik. A következő lépés a hungarikum védjegy bejegyzése, de ehhez még legalább három évre, és erős összefogásra lenne szükség. Mindaddig egy új, a vecsési savanyúságiparra épülő ipari parkot szeretnénk uniós támogatás segítségével felépíteni.
– Hogyan és honnan tudják előteremteni azt a mennyiségű és minőségű alapanyagot, ami lefedi a szükségleteket? A környékbeli földek kapacitása véges, és több cég sajátmárkás termékként is termel a hipermarketek számára, ami folyamatos utánpótlást igényel.
– A környékbeli földek termése mellett hazai, hasonló talajtulajdonságokkal rendelkező vidékek termelői is szállítanak feldolgozásra. Medgyesegyházáról, az Alföldről és a Tisza mentén található termelőktől vásárolunk rendszeresen. Egy közepes család egy évben átlag 3-4 vagonnyi termést dolgoz fel, ezt 1-2 hektáros területekről elég nehéz önellátóan biztosítani, gyakoriak a lopások is. Ettől függetlenül a feldolgozás és a tartósítás technológiája változatlan, hiszen ez az igazi vecsési savanyúság védjegye.
– Hogyan tovább? Van-e remény arra, hogy az internetgeneráció egy része továbbviszi az ősök örökségét és a hagyományokat?
– Azt kell mondjam, szerencsés helyzetben vagyunk, mert ahogyan nekünk is átadták a tudást az öregek, úgy nekünk is van kinek átadni a tapasztalatainkat és a tradíciókat. A tudás apáról fiúra száll. Ezek a fiatalok egyetemet végeztek, ott áll mellettük a család, akik a szülőktől kapták meg a tudást, biztosították a termeléshez a földet, és örökölték meg tőlük a szükséges szerszámokat, amit most fiaiknak adnak tovább.
forrás: magyarnemzet.hu
