Tudod miért szaloncukor, a szaloncukor? És azt, hogy mennyiféle ízben kóstolható?
Kint szitál a hó, bent tarkán villódznak a karácsonyfa fényei, melyek a kék, piros, sárga szaloncukros papíron meg-megvillannak a szobában, néha leleplezve a ház lakóit, hogy már csak az üres papír lóg a fán. A szaloncukor szinte minden hazai háztartásban elmaradhatatlan része a karácsonynak. Sok helyen a fát is díszítik, a csábításnak pedig nehéz ellenállni, úgyhogy sűrűn előfordul, hogy a kisgyerekek vagy édesszájú felnőttek lopva lekapnak egy-egy darabot a fáról. Így volt ez velünk, a szüleinkkel, a dédszüleinkkel és még ki tudja hány felmenőig visszaszámolva.
De mióta létezik szaloncukor és egyáltalán, honnan jött ez a szó?
A szaloncukor ősét a franciák kezdték el készíteni a 14. században. Akkoriban ez egy fondant-cukor volt, ami a cukoroldat felfőzésével készült, puha, kikristályosodott massza volt, majd a német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével jutott el Magyarországra.
Itthon a 19. század első harmadától készítik. Kezdetben szorgos kezek munkájának „gyümölcse” volt. Egy 1891-ben kiadott szakácskönyv már 17 különféle szaloncukor ízt nevezett meg. Sok háziasszony is készített otthonában, de az igazán népszerűek a cukrászdák kreálmányai voltak, a neves budapesti cukrászdáknak mindnek volt saját, titkos receptje is. Az ünnepekhez közeledve pedig gyakran napi 25-30 kg csokoládét is felhasználtak a szaloncukrok gyártásához.
A csomagolás a kezdetektől fogva fontos része volt a szaloncukornak: a 19. században ehhez közel 1000 fajta sztaniolpapírból válogathattak a papírgyárak kínálatából. Eleinte a cukrászinasok feladata volt a papír berojtozása, később azonban ezt a feladatot átvette a „ricselő gép”, mely segítségével egy mozdulattal be lehetett rojtozni a csomagolást. Ezt is az inasok működtették.
Bár a szaloncukor nem magyar találmány, azt, hogy a fának ékes dísze lehet, mi találtuk fel először!
A karácsonyfára ugyanis kezdetben gyümölcsök, mézeskalács figurák, papírból kivágott díszek kerültek, a szaloncukor megjelenése után azonban ezeket is elkezdték felakasztgatni a fára. Ahol a család kevésbé volt tehetős, gyakran megtartották a cukorka eredeti csomagolását és következő évben a háziasszony ebbe csomagolta a maga által készített édességet.
A cukorka neve egyébként egy német szóból, a Salonzuckerl-ből ered, Jókai pedig előszeretettel nevezte szalonczukkedlinek. Egyes teóriák szerint azonban nevét annak köszönheti, hogy a karácsonyfát a polgári családok a szalonban állították fel és ott kínálták ezt a különleges édességet is.
A szaloncukrok nagyüzemi gyártása az ’50-es években indult, akkor azonban ez is egységesítve volt és csak néhány ízben lehetett kapni. A kezdetekre jellemző, széles választék csak a piacgazdaság megjelenésével vált ismét jellemzővé, manapság pedig már tényleg csak a fantázia szabhat határt annak, milyen szaloncukrot gyártanak. Szerencsére a neves cukrászdák is évről-évre újdonságokkal rukkolnak elő.
szeretlekmagyarorszag.hu
